Több figyelmet a karalábénak! Állítom, hogy a karalábé az egyik legméltatlanabbul elhanyagolt zöldség, pedig sem az íze, sem a tápanyagtartalma nem indokolja, hogy átnézzünk rajta. 

Gyerekkorom egyik legkedvesebb ebédje anyukám tejes karalábélevese, amiben a puha édeskés karalábéfalatok szinte elolvadtak a számban. Volt még benne rengeteg petrezselyem és házi csipetke, a nővéremmel mindig örömmel rohantunk, ha megéreztük az illatát a konyhában. Bár most is imádom ezt a levest (és hozom is majd a receptjét), felnőttként legjobban talán mégis nyersen szeretem a karalábét. Amint megszabadulunk a kemény és macerás héjától, jönnek az édeskés, roppanós, egészséges izgalmak.

A karalábé a keresztesvirágúak családjába tartozik, amik akkora szupersztárok, hogy hamarosan bővebben is mesélek róluk. Annyit azért addig is elmondok, hogy a karalábé tele van C-vitaminnal, rosttal és káliummal, így támogatja az immunrendszert, az emésztést és még a szívnek is jó. Alacsony kalóriatartalma mellett antioxidánsokban is gazdag, ezért könnyű, mégis szuperegészséges.

Ez a saláta pedig olyan mint a jazz: rengeteg teret enged az improvizációnak. És ha végül az összes hozzávalót le is cseréljük valami másra (az almát körtére, a lime-ot citromra, a tökmagot mogyoróra, a petrezselymet korianderre), még akkor is jól szól. A fő, hogy a textúrák és az édeskés, sós, savanyú ízek kavalkádja megmaradjon. Tökéletes magában is egy szelet jófajta kovászos pirítóssal, de egy ünnepi asztal vagy egy pazar brunch egyik kiegészítőjeként is jól el tudom képzelni.

Egy szóra meg kell állnunk a pirított magoknál. Aki próbálta már, az tudja miért, aki nem, az pedig nagyon boldog lesz, hogy szembejött vele ez a recept. A magok megpirítása az egyik kedvenc “low effort-high reward” trükköm. Szinte hihetetlen, hogy pár perc melegítés hatására milyen mély ízek szabadulnak fel és az egyszerű (és lássuk be nem túl izgalmas) magokból micsoda csoda snack lesz. Aztán szórhatjuk őket krémlevesekre, salátákra, zabkására, de magában is súlyosan addiktív. Én már eleve kétszer annyit csinálok belőle, mint amennyi kell, mert valahogy mindig elfogy, mire felhasználnám. És persze máris adtunk az ebédünkhöz egy marék extra rostot, fehérjét, vitamint és egészséges zsírt. 

And all that jazz.

Hozzávalók:

• 2 közepes fej karalábé megmosva, meghámozva
• 1 alma (én pink lady-t használtam)
• egy nagy marék petrezselyem zöldje felaprítva
• kb. 30-30 g napraforgómag és tökmag
• kb. 4 ek. jó minőségű olívaolaj
• ½ lime vagy citrom leve kifacsarva
• 1 ek. méz vagy juharszirup
• 3 szál újhagyma
• chilipehely (kb. ¼ tk. vagy több ízlés szerint) vagy 1 ek. chiliolaj
• ½ tk. só
• bors

Elkészítés:

A karalábét és az almát vágjuk először szeletekre, aztán hosszúkás hasábokra. A hagyma fehér és halványzöld részeit karikázzuk fel. Egy serpenyőt szárazon melegítsünk fel, majd tegyük bele a tökmagot és a napraforgómagot. Nem kell hozzá zsiradék, száraz serpenyőben pirítsuk őket néhány percig, amíg a tökmag “pattogni” kezd és a napraforgómag megbarnul. Figyeljünk, könnyen kipattoghat a serpenyőből, és hamar meg is égnek, néhány perc elég nekik. Ha megpirultak öntsük ki egy tányérra a magokat egy rétegben. Ha szeretnénk, egy csipetnyi sót keverhetünk hozzá. 

Az öntethez keverjük el a lime-, vagy citromlevet, a juharszirupot, chilit, sót és borsot, majd a végén csurgassuk hozzá az olívaolajat, miközben folyamatosan kevergetjük. A zöldségeket tegyük egy tálba, dobjuk rá a petrezselymet, a pirított magokat és végül az öntetet, majd jól keverjük össze. Örüljünk és harapjunk rá!